Összefoglaló - 2008.

Az alultőkésítettség, a gyűrűző nemfizetés és a banki finanszírozás nehézségei mellé az irreálisan magas adó- és járulékterhek, a szabályozói környezet gyakori, életszerűtlen és bürokratikus változásai, valamint a hatósági ellenőrzések retorziós jellege is felzárkóztak mint a hazai kkv-szektor fejlődésének kerékkötői. A megszorításoktól és elvonásoktól sújtott magyar kkv-k legdinamikusabbjai ezért bizonyos iparágak fokozódó kriminalizálódásától, elszürkülésétől, illetve a vállalkozások korrumpálódásától tartanak, és célzott kormányzati piacélénkítő stratégia kialakítását sürgetik (akár az érintettek bevonásával) – ez derül ki a Coface Hungary és Az Üzlettárs magazin által elkészített felmérésből. A kutatás idén második alkalommal állította rangsorba a legdinamikusabban fejlődő hazai kkv-kat.

A kutatás fő célja az volt, hogy kiderüljön: 2006 vége óta hogyan változott a magyar kkv-k piaci helyzete és növekedési potenciálja, és hogyan érintette ezeket a jellemzően tőkehiányos és kis eszközállományú vállalkozásokat a gazdasági fejlődés megtorpanása, a kormányzati megszorítások és elvonások hatása, valamint az, hogy még mindig várat magára a vállalkozásbarát adó- és intézményrendszer kialakítása.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan tudnak a legdinamikusabb kkv-k az állandóan változó piaci és szabályozói viszonyokhoz alkalmazkodni, milyen módszerekkel válaszolnak a tőkebevonás, a finanszírozás alapvető kérdéseire, és hogyan látják saját kilátásaikat a hazai és uniós piacokon.
A hazai kis- és középvállalati réteg elvileg rendkívüli növekedési potenciállal rendelkezik: jelenleg ugyanis a bruttó hazai össztermék kevesebb mint 50%-át adja – míg Nyugat-Európában ez az arány közel 80%.
Amint azt már az előző kutatásban is hangsúlyoztuk: a kistigrisek bemutatása természetesen azért is fontos, mert kitűnik belőle, hogy a kedvezőtlen üzleti környezet ellenére lehetséges üzleti sikereket elérni és dinamikusan fejlődni. A következő oldalakon közreadott listán azok a cégek szerepelnek, amelyeknek ez sikerült.
Ettől persze még kimondatlanul is nyilvánvaló a kérdés: vajon hogyan teljesítenének ezek a vállalkozások igazán vállalkozásbarát üzleti és tervezhető szabályozói környezetben? Például az idei lista első helyezettje, az orosházi Gehl Rak Kft., amely 100%-ban magyar tulajdonú mezőgazdasági vállalkozásként azzal jutott a csúcsra, hogy az ország egyik kevésbé fejlett régiójában, tradicionális magyar terméket, hízott libamájat termel, amelyet külpiacokon értékesít.
Ez – a kkv-szektor, az iparág és a régió nyilvánvaló nehézségeinek sikeres leküzdésén túl – azért is tiszteletreméltó eredmény, mert a legdinamikusabbak közt a termelő-gyártó cégek aránya még mindig siralmasan alacsony, alig 15%. Ezért ugyancsak jó volt az idei listán – egyedüliként – viszontlátni a tavalyi 9. helyezett Szegedi Finomöntödét, amely a Gehl-Rakhoz hasonlóan jelen van nemzetközi piacokon is. Hasonló örömmel hallgattuk a bugacpusztaházi csomagolóanyag-gyártó Hírös Doboz Kft. sikertörténetét, csakúgy, mint a Lipóti pékséget üzemeltető Proteus Gold, valamint az elmúlt évinél arányaiban jóval több mezőgazdasági termelésselfoglalkozó cég beszámolóját.

Egy lépés előre?
A sokasodó bizonytalansági tényezők miatt a „fejlesztés kontra kivárás” stratégiai kérdése továbbra is fejtörést okoz a cégvezetőknek, hiszen ahogy mondják: a tervezett előrelépéshez kiszámítható üzleti környezetre és alacsonyabb adókra lenne szükség.
Előrelépés ugyanakkor a tavalyi kutatási eredményekhez képest, hogy a megkérdezett vezetők közül csak kevesen borúlátóak saját működésükkel kapcsolatban, még akkor is, ha legtöbbjüknek az a rövid távú célja, hogy bevételeit és nyereségességét a jelenlegi szinten tartsa.
A költségeken és kockázatokon túl, többeknek komoly dilemma, hogy a bővüléssel megnövekedő humánerőforrás-igényt hogyan tudja az amúgy is leterhelt menedzsment kezelni, azaz a jelenlegi keretek között kialakítható és menedzselhető-e egy olyan középvezetői réteg, amely a megnövekedett munkaerőt kezeli.
Az idei kistigriseknek a középtávú fejlődés irányait jellemzően az exportpiacokra való kilépés, a szolgáltatási paletta vagy a termékkínálat bővítése jelenti.
A pirotechnikai eszközök nagykereskedelmével foglalkozó Crescom (29. helyezett, Budapest) például néhány éven belül saját gyártású termékekkel kíván megjelenni a piacon, és ugyancsak tervezi exporttevékenységének kibővítését is a volt szocialista blokk országaiba. A divatkiegészítőket importáló és forgalmazó Mandaunál (58., Pilisborosjenő) a fejlődést a dizájn átalakítása és a termékek átpozicionálása jelenti majd.
A gumiabroncs-szerelő és –kereskedő Top Tyre (60., Zsámbék) ugyancsak szlovákiai beszállítást tervez, és szintén szeretne hálózati formában növekedni: először franchise-rendszerben működő gyorsszerviz részeként, később pedig egy HungaroGumi néven elindítandó – vidéken is terjeszkedő – franchise-rendszer kiépítésével, és a Proteus-Gold Kft. (91., Lipót) ugyancsak franchise-szerűen kíván a jövőben pékségeiből fővárosi hálózatot építeni.

Tartozni valahová
A cégvezetők nyilatkozataiból az is kiderült, hogy a kkv-knak még mindig komoly gondot okoz a körbetartozás és a rossz fizetési fegyelem.
A cégvezetők szerint ugyanakkor egyre inkább igazolódni látszik az a tétel, hogy a körbetartozás kifejezés nem megfelelő a gyűrűző nemfizetési trendre, hiszen a tartozások nem érnek körbe. Más szóval komoly felelősség hárul a cégvezetőkre abban a kérdésben, hogy kivel és milyen biztosítékok mellett kötnek szerződést. „Meg kell nézni, hogy kivel és milyen feltételekkel szerződsz” – foglalja össze Szinapidis Miklós, a MOÉP (62., Budapest) vezetője.
A 100 Kistigris kutatási hátterét biztosító Coface Hungary országigazgatója, Dercze Zoltán ugyancsak azt állítja, hogy a hozzájuk beérkező legtöbb behajtási ügy is elkerülhető lett volna megfelelő előzetes vevőminősítés megszerzésével, de egyelőre a magyar cégek alig 2%-a vásárol céginformációt – ráadásul többnyire ezek a vevők is nagyobb vállalatok.
„A kkv-k vezetői közül sokan úgy vélik, hogy tisztában vannak vevőik pénzügyi helyzetével – mondja Dercze –, ezért a cégvezetők gyakran feleslegesnek tartják a nyilvánosan elérhető
adatokból való releváns következtetések levonásának lehetőségét.”
A szakember szerint mindenkinek jobb lenne, ha a vállalatok ezen a rossz szokásukon mihamarabb változtatnának, mert a gazdaság szereplőinek fizetőképessége negyedévről negyedévre romlik.
Dercze szerint ugyancsak probléma, hogy a hazai vállalkozások többsége nem gondol előre a kockázatkezelés kérdéseire, és annak ellenére nincs átgondolt kockázatkezelési stratégiája, hogy egy év alatt 2008 első negyedévére 21%-kal nőtt a fizetésképtelenséggel kapcsolatos hazai cégeljárások száma.

Ki hogy vezet?
A nyilatkozó cégvezetők túlnyomó része 45 év feletti, vagy még idősebb, és jelentős vállalkozási tapasztalattal rendelkezik. Bár az idei százas listán szereplő cégek kétharmada 1995 után alakult, általában nem ez tulajdonosának első vagy egyetlen vállalkozása. A vállalkozói tapasztalatokat túlnyomórészt már a rendszerváltástól gyűjtögetik, és mostani sikerük általában több vállalkozásból szintetizált tapasztalataiknak, sokéves cégvezetési rutinjuknak és kiemelkedő problémamegoldó készségüknek köszönhető.
A fiatalabb generáció jellemzően azoknál a cégeknél képviselteti magát, ahol a tulajdonosok külsős ügyvezetőre bízták a vállalkozás irányítását – például a Marina Port vagy a Mandau esetében. A családi vállalkozást átvevő és azt sikerrel továbbépítő gyermekre kevés példa volt a nyilatkozók között, ilyen kivétel a Hajta-Zagyva cégvezetője.
A megszólaltatott tulajdonos cégvezetők vezetési stílusa sem egyöntetű: különböző mértékben folynak bele a cég napi irányításába és működtetésébe.
A MOÉP görög származású tulajdonosa, Szinapidis Miklós, a mediterrán üzletvezetési stratégia híve: jól delegál, a neki fontos információkat pedig megbízható kulcsemberei kezéből szerzi. Hangsúlyozza: ő nem éjszakázik az irodában, fontos neki, hogy meglegyen a magánélet és a munka harmonikus egyensúlya.
Ennek ellenpontja – és a megkérdezettek között ez a jellemzőbb – a legtöbb részletben naprakész, a gazdálkodás pontos számaival is rendelkező tulajdonos-ügyvezető típus. Ilyen Kutni az első helyezett Gehl-Rak-tól, Szűcs a Hungtrade-től, vagy az idén és tavaly is a listára kerülő kistigris, a Szegedi Finomöntöde vezérigazgatója, Balás Piri Tibor.

Sajtókapcsolatok
Kétségtelen és lehangoló, hogy még az egy évvel korábbi kutatáshoz képest is csökkent a kkv-knak a sajtó iránti bizalma. A korábbiakhoz hasonlóan a legtöbb megkeresett cég rövid úton visszautasította az érdeklődést – így a következő oldalakon olvasható cikkek elkészítése sokszor csak hetekig tartó „közelharc”, sokszoros visszahívások és szó szerinti könyörgés árán sikerült. Arról nem is beszélve, hogy amit az ügyvezető mondott, azt olykor az ügyvédje vonta vissza, amit a feleség, azt a férje – hogy a szóban keményen fogalmazó, de utána az összes „odamondós” kijelentést visszavonni akaró, perrel fenyegető tulajdonost ne is említsük.
Mondhatnánk ismét, hogy a kkv-k körében még mindig nem tudatosult, milyen fontos a sajtómegjelenés mint az ismertséget és piaci referenciákat megteremtő marketingkommunikáció szerves része, de ez a jelenség sajnos nem egyértelműen csak a cégvezetők konzervatív megközelítésének tudható be.
Az átláthatóságot csökkentő adózási szabályok, az ügyeskedésre szorító, álladóan változó – és sokszor ésszerűtlen – szabályozók és a vállalkozások revolverezésére is alkalmas revíziók döbbenetes mértékű bizonytalanságot és bizalmatlanságot szültek. A kkv-szektor elszürkítésének és kriminalizálásának folyamatát a vagyonosodási vizsgálatok csak katalizálták. Többen – sajnos név nélkül – megfogalmazták a kormányzat felelősségét, illetve nagyfokú felelőtlenségét ebben a kérdésben.
Ami a sajtómegkeresések profi kezelését illeti, üdítő kivételt jelentett az autóalkatrészekkel kereskedő Autó Kelly, illetve a hasonló profilú Autó Welt vagy a Lipóti Pékséget üzemeltető Proteus Gold, amelynek tulajdonosai az interjúkérés első szavára kötélnek álltak.
A munkatársaink által megkérdezett 2007-es kistigrisek közül többen elmondták: a kutatás eredményei révén számos gratulációt, pozitív visszajelzést begyűjthettek, többjük a cég weboldalán és kiadványaiban is felhasználta a kutatás eredményeit marketing céljára.
Ez nem meglepő: tavalyi kiadványunkból mára a kiadóban is csak öt példány maradt. (Ezeket munkatársaink csak fejvesztés terhe mellett vihették magukkal, szigorúan csupán megmutatni, az interjúkra – a szerk.) A www.100kistigris.hu weboldal „Rólunk írták” menüpontjában megtalálják az első kutatásunkról szóló fontosabb sajtómegjelenéseket.
Itt kell megjegyeznünk, hogy a sajtónyilatkozatokkal kapcsolatban még a legdinamikusabban fejlődő cégek vezetőinek többsége is sötétben tapogatózik. Pedig a felelős, célratörő, összeszedett és nem utolsósorban részleteiben is vállalható nyilatkozattétel módját elsajátítani fontos stratégiai feladat.
Sok múlik a cégvezető körüli adminisztratív dolgozókon is: munkánkat nagyban segítette egy-egy magunk mellé állított titkárnő vagy lelkes marketinges.

Iparágak
Az idei rangsorban a tavalyi adatokhoz hasonlóan most is az építőipari cégekből van a legtöbb: az első 100 vállalkozás között összesen hat foglalkozik építőipari kivitelezéssel. Mellettük akad egy autópálya-, út-, kifutópálya és sportlétesítmény-építéssel foglalkozó vállalkozás, kettőnek építészeti és mérnöki tervezés a profilja, egy további cég pedig hőszigetelő anyagok gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Tavaly ezzel szemben tizenöt építőipari cég szerepelt a százas listán, vagyis az előző rangsorhoz viszonyítva arányuk jelentősen csökkent.
A legjobb száz közé két szárnyasállat-tenyésztő is bejutott, ezek egyike az idei első helyezett. Szerepel még a rangsorban két sertéstenyésztő, valamint négy húsipari termékek gyártásával foglalkozó cég is.
Mindent egybevetve a 100 kistigris közt iparágak és tevékenységi körök tekintetében nagyon nagy a szórás. Jól példázza ezt az első tíz helyezett is, ahol többek között üzleti és cégvezetési tanácsadással, rendezvényszervezéssel, zöldség- és gyümölcs-, valamint autóalkatrész-kereskedelemmel foglalkozó, illetve a szállodaiparban tevékenykedő vállalkozást is találunk.
Az idei listán, csakúgy, mint tavaly, a kereskedőcégek dominálnak, érdekes módon most a gyógyszer-kiskereskedelem a leggyakoribb: összesen öt ilyen cég szerepel a listán. Őket az autóalkatrészek és –kiegészítők forgalmazói követik, közülük három szerepel a rangsorban, és ugyancsak három vállalkozás képviseli a gyümölcs- és zöldség-nagykereskedőket.
A gyártó cég kevés. Ezek főként élelmiszeripari, baromfiipari vállalkozások, de akad köztük egy papíralapú csomagolóanyagot gyártó, illetve egy-egy mezőgazdasági, asztalosipari, faipari és üvegipari gépek gyártásával foglalkozó cég is.

Terület
A vállalkozások egyharmadának székhelye Budapesten van, a maradék kétharmad nagy többsége Pest megyében működik. Pest után Bács-Kiskun és Fejér megyében van a legtöbb kistigris, a legrosszabb helyzetben Szabolcs-Szatmár-Beregben és Szolnokban vannak a vállalkozók: e két megyéből csupán egy-egy cég került fel a százas listára.
Az összesen 33 sikeres cégnek otthont adó Budapest után a vidéki városok közül Pécsett található a legtöbb dinamikusan fejlődő kkv, de ott is csak három ilyen vállalkozás van.
A sikeresebb városok között még Győr, Makó, Szeged és Székesfehérvár szerepel.

Honnan jöttek?
A 100 kistigris közé ebben az évben is csak maroknyi olyan cég került be, amely egykori állami vállalat tevékenységét folytatta: ilyen például a több átalakuláson és tulajdonosváltáson átesett, 1954-ben alapított miskolci építési vállalat, az Abaépker, de, mint már említettük, a sikercégek vezetői közül többen már korábban – akár már a pártállami időkben – folytattak vállalkozói tevékenységet. Több cégvezető számolt be arról is, hogy vezetői és szakmai tapasztalatait nagy magán vagy állami tulajdonú állami cégnél szerezte. „1989-ben elsőként álltam fel a múlt rendszerben kizárólagos külkereskedelmi joggal rendelkező vállalatok közé tartozó Metalimpex importigazgatói székéből” – idézi fel a Szűcs–Hungtrade vezetője.
A Crescomot vezető Gecse István 2003 februárjában jött el egy ugyancsak a pirotechnikai piacon működő kft.-től, ahol kereskedelmi igazgatóként dolgozott. „Úgy gondoltam, lehet ezt sokkal jobban is csinálni, ezért alapítottam saját céget” – magyarázza. Gecse elmondta, a „jókor jó helyen” elvnek köszönheti a vállalkozás alapötletét, hiszen itthon a pirotechnikai eszközöket egészen öt évvel ezelőttig tiltották. A piacnyitás idején Gecse meglátta az újdonságban rejlő lehetőségeket, és számításai beváltak: a cég gyors fejlődésnek indult, és öt év alatt mindenkit maga mögé utasított a piacon.
A szerencsés események együttállását jól kihasználó vállalkozásra ugyancsak jó példa a Proteus Gold. A cégvezető korábban egy 140 négyzetméteres élelmiszerboltot üzemeltetett,
ahol látványpékséget szeretett volna kialakítani. Svédországi ismerősein keresztül jutott el egy norvég üzletemberhez, akinek a javaslatára és szakmai iránymutatása mellett döntött úgy, hogy inkább külön kis pékséget nyit, amelyből a szomszéd falvakba is tud majd szállítani.

Újítás és szabadalom
A 100 kistigris körében nem jellemző az újítások, szabadalmak széles körű használata, ami talán abból is fakad, hogy – amint fentebb említettük – közöttük nagyon csekély a termelőcégek aránya. Az ipari tevékenységet végző vállalkozások azonban egytől egyig büszkék technológiai színvonalukra, Balás Piri Tibor, a Szegedi Finomöntöde vezetője például egyenesen sikerük kulcsát látja termékeiknek a kínai cégek által egyelőre elérni nem tudott magas minőségében. A Central Geo vezetője ugyancsak nem kis büszkeséggel említi egy kutatóval közösen fejlesztett berendezésüket, amely nem világújdonság ugyan, de – mint mondja – nagyon kevés a hozzá hasonló eszköz. A téma fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azoknak a magyar cégeknek sikerében, akik az ITD Hungary segítségével érvényesülnek a külpiacokon, az innováció különösen nagy szerepet játszik. Az iPont Kft. például egyedülálló, speciális szemüveg nélkül használható, háromdimenziós stúdiómonitorokat fejlesztett ki, a Cason Zrt. vezetője szerint pedig cége mindig olyan eszközökkel, megoldásokkal jött elő, amelyek „több évvel előzték meg a világ műszaki színvonalát.” Talán ők a jövő kistigrisei.

A tavalyi tigrisek
Változatos és összességében nem pozitív a tavalyi tigrisek elmúlt évének mérlege. A cégvezetők cégeladásról, meg nem valósult tervekről és visszaesésről beszélnek – egyöntetűen a gazdasági helyzetet jelölve meg a problémák forrásaként.
A tavalyi lista 10. helyén álló, munkaerő- kölcsönző Penzum Kft. többségi tulajdonát például időközben megvásárolta a hazánkban piacvezető osztrák Trenkwalder-konszern. Az eladás oka klasszikus: a finanszírozás nehézsége és a kereskedelmi bankok rugalmatlansága. Azért adták el a Penzumot, mert magyar tulajdonosként nehézségekbe ütköztek a bankok részéről, másrészt a multikkal is egyre nehezebben vették fel a versenyt. „A finanszírozási határ végére
értünk, ezért inkább kerestünk egy tőkeerős szakmai befektetőt” – magyarázza Hadházy Péter, a cég vezetője, hozzátéve, hogy ezért az elmúlt évben főként a cégeladással foglalkozott a menedzsment.
„Úgy fogalmaznék, hogy működgetünk – panaszolja Romhányi Tibor, a Romhányi Auto Kft. tulajdonos - ügyvezetője. – 2006 vége óta folyamatosan stagnálunk, és minden erőnk arra megy el, hogy életben tartsuk a céget.”
A tavalyi kiadásunk tizenkettedik helyén szereplő autókereskedő cég vezetője akkori nyilatkozatában 2007-re 60%-os forgalomnövekedésre számított, de ebből semmi sem lett. Ehelyett cégének Szlovákiába költöztetését fontolgatja.
A tavalyi rangsor 13. helyén végzett Vacsi Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tulajdonosa, Németh Csaba úgy tervezte, hogy a tavalyi év végére vágott hús és fagyasztott termékek forgalmazásával bővíti profilját. „Mindez csak terv maradt, mindent lefújtam a megszorítások miatt. Inkább maradtunk a biztosnál”– fűzi hozzá ma.
A hazai laminálástechnikai piacon az egyik legnagyobb választékkal rendelkező vállalkozás, a tavalyi tizennyolcadik Globe Kft. vezetője, Kubovics László egyetért: a jelenlegi gazdaságpolitika nagyon kedvezőtlenül viszonyul a vállalkozásokhoz.
Még a kedvező változásról beszámoló cégek fejlődésének örömébe is vegyül némi üröm: „Az utóbbi időben néhány nagyon jelentős épületgépészeti cég kiesett a piacról, és többek között ezért nőttek meg az üzleti lehetőségeink” – mondja Kőműves Árpád, a tavaly 60. helyezett Siva-Mont ügyvezetője.
Igaz, az 1991-ben 500 ezer Ft-tal alapított Siva-Mont ma 50 millió Ft törzstőkével rendelkezik, és tulajdonosa úgy ítéli meg, hogy nem sokkal maradhatott le az idei listáról. „Félmilliárdnál több a tartaléktőkénk, az ingatlanok értéke pedig a 300 millió Ft-ot is meghaladja” – büszkélkedik. A vállalkozás tavaly saját forrásból 500 négyzetméteres bemutatótermet létesített, ahol szakkereskedők termékeivel és részletes szakkatalógusokkal
várják az ügyfeleket. „Apró lépésekben, de folyamatosan fejlődünk – magyarázza Kőműves. „Az utóbbi időben néhány nagyon jelentős épületgépészeti cég kiesett a piacról, és többek között ezért nőttek a lehetőségeink” – fűzi hozzá.
A Vacsi Kft. tulajdonos is árbevétel-növekedésről számolt be, de szerinte ugyanilyen ütemben nőttek a kiadások is. Németh Csaba úgy véli, hogy cégük egyetlen szerencséje – a Siva-Mont tulajdonosának tapasztalataihoz hasonló módon – mások szerencsétlenségéből fakad: „Jó pár
konkurens cég bezárt, így újabb piacokat tudtunk szerezni, de ez csak a cég szinten tartására elég.” Vagyis jó helyzetfelismeréssel és rugalmas stratégiával a nehéz körülmények között van esély a talpon maradáshoz.